Rédling Hanna a MOME-én végzett fotográfia szakon. Első önálló kiállítása a Deák Erika Galériában tekinthető meg, és a művész két fotósorozatát (When the water is stirred és a Color Tv, Queen beds, Exotic Dreams) és a Moon Motel című installációját láthatjuk.
A When the water is stirred a nosztalgia fogalmával foglalkozik. Azzal, hogy a ma 20-as-30-as éveiben lévő fiatalfelnőtt generáció hogyan vágyódik vissza a múltba – akár abba az ismeretlen múltba – amiről nem lehetnek konkrét emlékeik, csak a kollektív emlékezet által alakulhattak ki emlékfoszlányként működő képek. A „régen minden jobb volt” szólás legtöbbször nem a progressziót követelő fiatalok szájából szokott elhangzani, de manapság mégis azt tapasztalom magamon és a környezetben is, hogy egyfajta folytonos visszavágyódás él bennünk egy „egyszerűbb”, könnyebben megérthető világ felé. A mai technológiai fejlődés ugyan sok szempontból megkönnyíti az életünket, de a másik oldalról el is idegenít tőle. Olyan technológiákat használunk nap mint nap, amiknek nem ismerjük a pontos működését, nem kézzelfoghatóak. Ez rettenetesen ijesztő, hiszen kontrollvesztettséget okoz. A kontrolvesztettségre pedig védekezésképpen nosztalgiával reagálunk, visszavágyódunk képlékeny emlékeinkbe, a múltba. Ezt Rédling olvadozó tárgyak képében mutatja be. Ezeket a képeket egy 3D-s fotógeometria applikáció segítségével készítette, mely során számos szögből megörökítette az ábrázolni kívánt tárgyat, illetve teret, majd a 3D-s képekhez hozzáadta a kézzel készített puhaanyagú tárgyak digitális fényképeit, ezzel megteremtve az olvadozó bútorokat, olvadt viasz szerű hatását. Érdekes paradoxon, hogy Rédling pont a mai modern technológiát alkalmazza képei készítése során, miközben művei részben ezt is kritizálják.
A Moon Motel című installáció Rédling egy személyes emlékét mutatja be: a 2018-as napfogyatkozásról készült felvételét, mely szintén olvadozva, viasszal bevonva jelenik meg a néző előtt, mint egy távoli emlék. Ezzel a művész tovább feszegeti a múlt és a jelen kapcsolatát, bevonva a fotográfia és a film eszközét is, mely mint rögzítő eszköz jelenik meg. A fénykép megjelenésével maga az emlékezés folyamata is megváltozott, hiszen nem csak egy foszló emlékképbe tudtak az emberek kapaszkodni, hanem egy rögzített pillanatba is. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy maga a fénykép, mint emlékezést segítő eszköz miként változtatja meg, formálja át az emlékeinket. Gyengíti a visszaemlékező képességünket? Utólag átformálja-e saját emlékeinket?
Nem elhanyagolható a kiállítás zenei aláfestése sem, mely újra és újra felcsendül a kiállító térben. Az Y,Z- és alfa generáció számára ismert Holi előadóművész zenei aláfestése hallható a hozzátartozó rapszöveg nélkül. Azonban, aki ismeri Holi számait, újabb értelmezési síkot kap magához a kiállításhoz is. Holi azért lett hirtelen ilyen felkapott, mert szövegeivel sokan tudnak azonosulni a fiatal felnőttek közül. A folyamatos bizonytalanságérzésről, az intim kapcsolódások hiányáról és az arra való képtelenségről, az önmagunkba vetett fals hitről beszél; elveszettségről, akár csak Rédling képei. Az ijesztő posztmodern jelenről amiben annyi lehetőség van, hogy az sok esetben lehetetlenné teszi a választást.
A Color Tv, Queen beds, Exotic Dreams divatfotókhoz hasonlító stílusú képekből áll, melyeket Rédling magyar motelekben fotózott. Az itt készült képek egy kelet európai, félperiférián elhelyezkedő ország valóságát mutatják be. A rendszerváltás után a globális gazdasági rendszerbe becsatlakozó Magyarország nem csak financiálisan akarta „utolérni” a nyugatot, hanem kulturálisan is egy ideálként tekintett a centrum országokra. A magyar valóság számos területén érzékelhetővé vált az amerikanizáció, az amerikai és a nyugat európai ideálképnek való megfelelési vágy. Rédling ezt mutatja be fotósorozatával. A motelek berendezése és stílusa látszatra gazdagságot tükröz, azonban ez csak egy hamis felület, egy ideálnak való megfelelés. Gyönyörűen és könnyedén mutatja be ezt a hamis valóságot a sorozat egyik képe; egy levedlett arcmaszkról készült fénymásolat. Ez a „megfelelési kényszer” is összecseng a kiállítás zenei aláfestésével, hiszen Holi legtöbb száma arról szól, miként akarunk megfelelni a körülöttünk lévő elvárásoknak, eltávolodva önmagunktól.
A két fotósorozat és az installáció együttesen a magyar valóságot mutatják be egy fiatalfelnőtt szemszögéből. A When the water is stirred a belső nosztalgiánkat, az emlékezést, egy kifejezetten egyéni és belső megélést mutat be, ha úgy vesszük, egy pszichológiai megközelítéssel, míg a Color Tv, Queen beds, Exotic Dreams az egyéni megélés mellett annak társadalmi vonzatát is bemutatja. A konklúzió mindkét esetben a reménytelen útkeresés, az elveszett, biztonságosnak hitt múlt hiánya, a megfelelési kényszer társadalmi nyomása és a jelen bizonytalansága.
Hecker Sára
Fotó: Rédling Hanna, The nook of my Mother, 2020, giclée print, 70×70 cm