Diploma 2021. – Győri Bálint

A Szellemkép idei végzős évfolyamának diplomaféléve a mindannyiunkat érintő vírushelyzet miatt merőben újszerű félév volt, a konzultációk átkerültek az online térbe, a Dob utcai kávészüneteket felváltotta laptop előtti ücsörgés egy bögre forró teával. Az online oktatás kiállta a próbát, a hallgatók visszajelzései alapján a konzultációk hasznosak és és gördülékenyek voltak. Az online diplomavédésen bemutatott diplomatervek és a benyújtott esszék azt mutatják, hogy minden szempontból teljes értékű félévet zártunk.

Cikksorozatunkban a 2021. tavaszi félév végzős hallgatóinak diplomamunkáit szeretnénk bemutatni: hét hallgató, hét teljesen különböző fotográfiai látásmód, hét műfajban, formanyelvben, témaválasztásban teljesen eltérő munka. Ami közös bennük, a munkák magas színvonala mellett, hogy minden hallgató a saját szívéhez, jelenlegi élethelyzetéhez, gondolataihoz közel álló témát választott.

Győri Bálint: Apaság

(konzulens: Drégely Imre)

A diplomamunka témájául és úgymond feladatául egy pozitív apakép fotókban való megfogalmazását tűztem ki. Célom az volt, hogy olyan problémára keressem a megoldást, amely társadalmi méretű, mégis egyénileg orvosolható. Meglátásom szerint a klasszikus értelemben vett apakarakterek eltűnése, fokozatos kihalása, egy ilyen terület (nem a sematikus, hanem inkább az archetipikus értelemben vett apaképre gondolok). A negatív apaképek, mint a fenyegető, uralkodó apa, vagy ennek ellenkezője, a puhány és félénk apa, illetve a családot elhagyó, eláruló vagy a teljesen hiányzó apa sok-sok problematikus témakör. Az ábrázolás középpontjába azonban nem ez került, éppen ellenkezőleg: a pozitív mintát szerettem volna előtérbe hozni, felerősíteni, mint egy alternatív utat ajánlva a jelenkor számára.

Fotós szemmel igen nagy kihívásnak éltem meg a feladat megvalósítását – ha egyáltalán sikerült, és ha egyáltalán lehetséges a fotó formanyelvi eszközeivel megoldást mutatni egy ilyen problémára. A fő gondot az okozta, hogy óvatosan kellett lavíroznom az egyes területek és műfajok határán, hogy az anyag ne skatulyázódjon be sem a gyerek- vagy babafotók, sem a családi fotók, sem a szociofotó köreibe annak ellenére, hogy e műfajok eszköztárával dolgoztam.

A fotózások során rá kellett döbbennem, hogy a családi, sőt általánosságban véve a csoportos fotózás még a portré műfajon belül is különösen nehéz. Nagy fokú koncentráltságot, és figyelmet igényel, hogy minden modell megfelelő legyen, a háttér, és a további képi elemek is a helyükre kerüljenek. Rengeteg verzió készült az egyes beállásokból, amiknek jó része használhatatlan lett, mert mindig volt egy apró részlet, ami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Technikai téren abszolút magabiztosan kellett érkezni, ha ez nem sikerült, akkor a modellek azonnal elkezdtek „szétesni”, persze ez néha a fotók előnyére is tudott válni, egy-egy elkapott pillanat során.

A műfaji határokon való mozgás részben sikerült, részben nem. A baba fotó elkerülése a kisgyermekeknél nagyon nehéz volt. Még nincs karakteres arcuk, tekintetük, és irányítani se lehet őket úgy, mint az idősebb modelleket.

Ami leginkább örömmel tölt el a fotózások végeztével, hogy a képek hacsak részben is, de képesek tükrözni a mellékletben szereplő gondolatokat, melyeket az apáktól gyűjtöttem.
A szeretet, felelősség, komolyság, gondterheltség, boldogság mind megjelennek a fotókon.

Apák vallomásai – mit jelent számodra az apaság?

A fotózások végeztével megkértem az apákat, hogy foglalják össze pár mondatban, hogy mit jelent számukra az apaság. Ezeket a gondolatokat a jövőbeni esetleges installációk részének tekintem.

“Milyen érdekes, hogy még nem is gondolkoztam ilyesmin, de ahogy ezen törőm a fejem, egyre inkább körvonalazódik az a pár szó, amivel leírhatnám. Bár nem biztos, hogy tényleg leírható, hiszen ez egy folyamatosan változó, pulzáló élmény, mintsem konkrétan megfogalmazható, objektív valóság… 

Szerintem apává akkor válsz, amikor a fiad büszkén, csillogó szemekkel fürkész, és figyeli az élethez és a Lélekhez való hozzáállásodat. Ebben a tiszta gyermeki figyelemben rejlik az egykori gyermek fejlődésének lehetősége, hogy apává váljon. Így az apaság az élet és a Lélek megismerésének lehetősége.

Az apaság lehetőség a bizalom, a szeretet, az alázat és a szolgálat gyakorlására.” (Ati)

“Számomra az apaság a fogantatás előtti döntéstől indult. Ott már eldöntöttem, hogy felelősséget vállalok a tisztességes nevelésért és támogatásért. Maga a megfoganás élménye hihetetlen volt. Tudatosulni arról, hogy a teremtés kis részeként teremtőként léptem fel, és elindítottam egy új teremtményt, aki majd szintén folytatja a teremtést. Az első ultrahangos vizsgálat képe alapján látni a kibontakozó testet, izgalmas és misztikus élmény volt. A szülésre való felkészülés megerősítette a szüléshez és az apasághoz való hozzáállásomat: ez tisztán a hármunk beavatása. Az, hogy jelen voltam a szülésnél, támogathattam a feleségem, és köszönthettem a gyermekemet az e világra lépésénél, felemelő érzés volt, és még kötelességtudóbbá tett.A kis lényt figyelni az első lélegzetvételétől felülír minden könyvet a témáról. Maga a tapasztalás és átélés mély nyomot hagyott bennem, és csodálattal töltött el. A mai napig csodálattal tölt el a kis emberi lény kibontakozása, melynek során ki tudja, hányadszor halad a “felnőtt” kor felé, hol majd nélkülünk folytatja útját a lét forgatagában. Olykor aggodalom is eltölt, mikor arra gondolok, vajon nevelésem és hozzáállásom mennyire járul hozzá életútjához. Szóval az apaság számomra gyönyörködés és felelősség.” (Endre)

“Kezdő apaként az „egy gyerek, nem gyerek” mondást a bőrömön tapasztaltam, mivel első lányunkat kiskorában szinte teljesen az anyja nevelte. Akkoriban még tabu volt a szülőszoba, nem tudtam velük együtt lenni, nem volt lehetséges a szülést végigkísérni, a köldökzsinórt elvágni. Apaként a baba körül akkoriban még nem volt domináns szerep, teljesen a család egzisztenciájának kiépítésére szűkült a feladat. Apai szabadság sem volt a munkahelyen. Érdemben a szülés után jó pár nappal láttam először a lányomat, amikor hazakerültek.

Második, harmadik gyerektől már a szüléstől kezdődően teljesen aktív apaszerepet kellett vállalnom – főleg, hogy ikrek lettek –, így a további tesókkal jött a mélyvíz. Nagycsaládosként már sokkal aktívabban részt kellett venni a családi életben, etetésben, öltöztetésben, tisztálkodásban, és mindezzel párhuzamosan folytatni az egzisztencia kiépítését.

A gyerekek felnőttével újabb fordulat következett be a nagyapaság új szerepében. Az unokára még jobban vigyáz az ember, mint a sajátjára, mert a szülők felé is felelős az ember, nem csak önmaga felé. Nagyszülőként túlzott szeretetünkkel könnyű elrontani az unokát, amit majd a szülőknek kell kijavítani, úgyhogy ez folyamatos kooperációt igényel mind a két oldaltól. Ebbe még csak most kezdek beletanulni, de bízom benne, hogy helyt fogok állni.” (Jocó)

“A világ legjobb érzése apának lenni, rengeteg örömmel és boldogsággal jár. A gyermekeim örömének és sikerének sokkal jobban tudok örülni, mint a sajátomnak. Velük tanultam meg a feltétel nélküli szeretet érzését.

Mindemellett párhuzamosan sok aggódás a gyerekekért, a neveléssel kapcsolatos állandó kétkedés, hogy jól csinálom-e.” (Ricsi)

Felelősség, öröm, jókedv, vigyorgás, de sokszor aggódás is, teljesség. Igazából az élet értelme, ha a természet rendjébe-működésébe belegondolunk.

Számomra leginkább a felelősség. Vigyázni rájuk, nevelgetni, segíteni őket a kiszolgáltatottságukban. Bár ha majd felnőnek, nagyok lesznek, akkor ez már egyre kevésbé lesz az első helyen. Öreg koromra viszont a természet rendje szerinti oldal lesz fontosabb. Ha megöregszem, közel leszek a halálhoz, biztos arra fogok gondolni „letettem az asztalra valami maradandót az utókornak.” (ifj. Sándor)

“Apának lenni…. Mi is apának lenni? Várni hónapokig, hogy megszülessen, utána aggódni, hogy egészségesen fejlődjön. Aztán csak gyönyörködni benne éveken keresztül, míg az anyja neveli. Hatéves korától nevelni, képességeihez megfelelően dolgoztatni a család javára és a maga nemesedésére. Dolgozni előtte, hogy példát lásson. Példát adni a becsületből. Nem lopni, nem csalni, nem hazudni. Ezt lássa a gyerek, ez legyen a példa. Akkor ilyen lesz: Ember. Aztán segíteni erőhöz mérten, vagy rászorulni, ha úgy hozza a sors.

Apának lenni egy élet, egy gyönyörűség, látni, hogy ember lett a gyerekből. Ha eljön az idő, félre állni nyugodt szível, lélekkel megnyugodva. Nyugodt lélekkel menni Szt. Mihály mérlegére, amire egykor mindenkinek rá kell állnia, apának, fiúnak, leánynak. Az apák felelősége, hogy merre billenik a mérleg.” (id. Sándor)