Az átokúszó
Az átokúszó háton húz.
Ők a nők.
60 fölött.
Látom ám.
A lábuk között.
Partot ér a víz.
Miért hogy átokúszók ők?
Miféle nők?
Miféle partokon?
És mennyi víz?
Nem csüngök átkokon.
Nyelvemen az íz.
Imádva ők és imákba foglalom.
Mindegyik nevét.
S ha nem tudom.
Hát nem tudom.
Lennék táv.
Lennék rajtkő.
Lennék talpuk alatt hő.
Hősük lennék.
Nem kerékkötő.
Férfi aki van.
Vagy nincs.
Erről nem nyitok vitát.
Titkaikkal úsznak.
S ez átkozott!
Hogy nyitjukra nem lel.
Semmi férfiszív.
Hátuk mint annyi sír.
Ívük mint minden egyenes.
Mellük még hegyes.
Vagy hullámra omló és kegyes.
A horizont velük egész.
A rész beomlott part.
Arcuk a víz síkjából kinéz.
Kezük a kimért idő.
Mi lelkembe mart.
Balog József