Fotográfia és irodalom – 1.rész

Pár évvel ezelőtt, a tanulmányaim alatt, részt vettem egy konferencián, ahol kritizálták, hogy miért beszélek fényképekről az irodalmi szekcióban tartott előadásomban. Az intermediális művek diszciplínákba való besorolása mindig is problematikus volt, ez magyarázhatja a velem megesett kellemetlen esetet is, azonban tudni kell, hogy fotókkal tűzdelt irodalmi művel már a 19. században is találkozhatunk, még ha zömében kevéssé ismert művekről van szó.

Georges Rodenbach 1892-es Bruges-la-Morte (A halott Bruges) című regényét az egyik első olyan könyvként jegyzik, amelyben az autotípiával sokszorosított fénykép nem csak illusztrálja a szöveget. A képek Bruges városának baljós, árnyas, üres tereit mutatják, amelyek hangulatukban előrevetítik a regény tragikus cselekményét.[1]

 

Georges Rodenbach, Bruges-la-Morte

Georges Rodenbach, Bruges-la-Morte (1892) című regénye, 4-5. o. (forrás: http://www.archive.org/details/brugeslamorterom00rode)

 

Az angol és a francia piktorialista fényképészek között is igen közkedvelt dolog volt irodalmi témákat megjeleníteni. Julia Margaret Cameron angol fotográfusnőnek több,  mint száz verset illusztráló, különálló fényképe maradt fent, valamint múzeumokba szétszórva megtalálható a két verzióban és néhány példányban elkészült Alfred Tennyson versei mellé ragasztott 26 fényképből álló albuma is.

 

Henry Peach Robinson, Piroska és a farkas,

Henry Peach Robinson, Piroska és a farkas, 1858, ©National Media Museum (forrás: http://www.nationalmediamuseum.org.uk/collection/photography/royalphotographicsociety/collectionitem.aspx?id=2003-5001/2/22384)

 

A dadaisták és szürrealisták is igen kedvelték az intermediális műveket, André Breton Nadja (1928) című könyve kollázsként szerepelteti egymás mellett a szöveget, a helyszínek és emberek fotóit, az újságkivágásokat, a rajzokat, a képzőművészeti tárgyak reprodukcióit, és a darabkákból az olvasónak kell összeraknia – a cselekmény vélt, vagy valós szerelmi szálán túl – az író portréját.[2]

 André Breton Nadja

André Breton Nadja (1928) – a fenti montázs az 1963-as kiadásba került csak bele. (forrás: http://writingwithimages.com/?page_id=346)

 

Man Ray, Max Morise és Marcel Duhamel együttműködésével jött létre a fotó-regény, vagy fotó-képregény elődjének számító mulatságos képsor, ami egy drótbábú sanyarú sorsát mutatja be.

 

Man Ray, Max Morise és Marcel Duhamel, Wzzz Úr

Man Ray, Max Morise és Marcel Duhamel, Wzzz Úr megpróbáltatásai – 1929. (forrás: http://www.fotolog.com/fenykepek/37144029/ )

 

A fenti példák csak szemezgetések ebből a még részben feltárásra váró kutatási területből,[3] de az mindenesetre szembetűnő, hogy az 1980-as évekig nemigen foglalkoztak a fotográfia és az irodalom kapcsolatának kutatásával. Ahogyan Philippe Ortel is megjegyzi[4] – az, hogy a fotográfia irodalomra gyakorolt hatása sokáig rejtve maradt, azzal magyarázható, hogy a fotográfia nem pusztán művészi produktum, művészi alkotás (sőt erre a státuszára hosszú évtizedek elteltével tett csak szert), hanem hétköznapi tárgy is egyben: mindenütt jelen van, jelenléte így fel sem tűnik. A fotográfia az irodalom mezsgyéjén különböző műfajokban jelenik meg: ifjúsági irodalom, képregény, színdarab; ellepi a könyvek borítóit, illetve a könyvek hátlapján képet adhat az íróról, azonban az, hogy ez megváltoztatja az olvasó kapcsolatát a művel, az szinte fel sem tűnik.

Az 1990-es évek óta – vélhetően a fotográfia művészeti ágként való széleskörű elismerése következtében – megnőtt az olyan „hibrid” irodalmi művek száma, amelyben a fotográfiát különbözőféleképpen kombinálták az írással. Franciaországban néhány kiadóvállalat kifejezetten ezeknek a „hibrid” műveknek a kiadására specializálódott, ösztönözve ezzel az írók és a fényképészek közötti együttműködést. A fotó és irodalom találkozása olyan határterületet alkot, ahol egyszerre használhatók a művek elemzésére az irodalomtudomány és a művészettörténet eszközei is. Így pozícióját tekintve mindkét oldalról lehet és kell közelíteni a szövegbe illesztett fotográfiákhoz.

Ebben a most induló cikksorozatban, amely egy franciául megírt doktori disszertációra épül,[5] Magyarországon kevéssé ismert külföldi, nagyrészt francia művészek fotóirodalmi munkáit fogom bemutatni. Szó lesz többek között fotóönéletrajzi írásokról, fotós utazási irodalomról, fotóképregényekről, arról hogyan alkothat új egységet a fotó és a szöveg egymásmellettisége, vagy hogyan válhat egy csupán fotókat tartalmazó album vizuális verssé.

/Pál Gyöngyi/



[1]  Maga a mű elérehető franciául az Internet Archive oldalán: http://www.archive.org/details/brugeslamorterom00rode, továbbá ajánlom még a témához James Elkins angol nyelvű tanulmányát: http://writingwithimages.com/?page_id=210.

[2]  Francia nyelven sok szakirodalom foglalkozik a témával (http://www.phlit.org/items/show/5254) , angol nyelven lásd James Elkins tanulmányát: http://writingwithimages.com/?page_id=346.

[3] Franciaországban létrejött egy kutatócsoport, amely az irodalom és a fotográfia kapcsolatát vizsgálja, illetve interneten elérhető az az adatbázis, amely az idetartozó művek felkutatását és közzétételét tűzte ki céljául.

[4] ORTEL, Philippe, La Littérature à l’ère de la photographie (Az irodalom a fényképészet korában), Nîmes, Jacqueline Chambon, 2002.

[5] Pál Gyöngyi, A fotóirodalmi dispozitíva Franciaországban a XX. század második felében – François-Marie Banier, Jean-Loup Trassard, Lorand Gaspar és Denis Roche műveinek elemzése. Megjelent franciául könyvalakban 2010-ben (Éditions Universitaires Européennes).

Share and Enjoy:
  • Print
  • Digg
  • StumbleUpon
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Yahoo! Buzz
  • Twitter
  • Google Bookmarks

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *