Paul S. Amundsen: Egy orosz bányászváros Norvégiában

Paul S. Amundsen 1976-ban született, 2001 óta szabadúszó fotóriporter, a fényképezést autodidakta módon sajátította el. Saját projektjei leginkább történeteket mondanak el a dokumentarista fotográfia eszközeivel.

„Elég meglepő, de ez Norvégia. Lenin mellszobra még mindig a városközpont felé néz, és a helység legnagyobb emlékműve szerint még mindig a kommunizmus elérése a cél. Barentsburg egy orosz-ukrán bányászközösség a Spitzbergákon, félúton Norvégia szárazföldi része és az Északi-sark között.

Ezen az elzárt, egzotikus posztszovjet városban, 1932 óta az orosz Trust Arktikugol cég működteti a szénbányát. Körülbelül négyszáz munkás dolgozik itt, főleg Ukrajnából – a többi város norvég közösségeivel semmiféle kapcsolatot nem tartanak.  A munka kemény, a munkások közül pedig sokan magányosak, honvágyuk van, mivel családjukat Donyeckban vagy Luganszkban hagyták, ahol korábban dolgoztak – Barentsburgban szabadidejüket a helyi sportcentrumban vagy ivással töltik. A fizetés viszont jobb itt, északon, mint Ukrajnában, és az ottani válság még vonzóbb munkahellyé teszi ezt a helyet.

Egy 1920-ban kötött megállapodás szerint a szigetvilág teljes mértékben norvég fennhatóság alatt áll – a szerződés 1925-ben lépett érvénybe. Mind a negyven ország, aki aláírta, rendelkezik a joggal, hogy a szigeten kereskedelmi tevékenységet végezzen, habár mindent a norvég törvényhozás szerint bírálnak el.

A bánya manapság évi százezer tonna szenet termel, ennek egyötöde a barentsburgi széntüzelésű erőmű működtetésére megy el. Ezzel együtt, a szén rossz minőségű, és alacsony piaci áron nyugat-európai országokba exportálják. 1989 óta negyven bányász vesztette életét Barentsburgban. Az egészségügyi biztosítás hiánya nagy problémát jelent a balesetet szenvedő munkásoknak, minthogy a helyi kórházban egy orvos dolgozik, így csak korlátozott egészségügyi ellátásban részesülhetnek. 2013-ban két munkás halt meg, és egy elvesztette a lábát. Ha baleset történik, a norvég hatóságok lezárják a bányát és nyomozást rendelnek el, azonban miután elmentek, minden marad a régiben – a norvégok nem avatkoznak közbe, nem akarnak konfliktust az oroszokkal. A Trust Artikugol irányít és birtokol mindent – iskolákat, boltokat, stb. – a városban, így nagy befolyásuk van a dolgozók életére – a városban nincsen pénz, a munkások egy kártyával fizethetnek mindenért, amit a fizetésükből vonnak le.

A problémák ellenére a cég nem szándékozik elhagyni a Spitzbergákat. 2013-ban és 2014-ben sok épületet modernizáltak, és egy új kutatóközpont is nyílt idén áprilisban. Ez azonban azt is maga után vonja, hogy a város kezdi elveszíteni a régi idők – szovjet – báját, amely sok turistát vonzott a környékről.

A képek 2013 nyarán és 2014 telén készültek.”

Paul S. Amundsen

Az idézett szöveg a szerző projekt-ismertetésének fordítása.
Forrás: http://www.paulamundsen.com

Fordítás: /Gáspár Balázs/

 

Share and Enjoy:
  • Print
  • Digg
  • StumbleUpon
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Yahoo! Buzz
  • Twitter
  • Google Bookmarks