filmet néző’?

Mit értünk azon, ha nem áll helyre az erkölcsi világrend.
Ha elmarad a jótéteményű vég.
Ha katarzis helyett csak az üreges csontokban húzó hideg huzat marad.
Nyomtalanul, ez egy film, 1988-ból.
Keressétek a neten, írjátok hozzá, hogy aranytojás!
Egy sokkal közelebbi film a másik.
Ballada triste la trompeta.
Keressétek úgy, hogy az Utolsó cirkusz (spanyol)!
Az első filmben győz a bűn.
Nincs leleplezett gyilkos és nincs büntetés.
A Nyom nélkül című – keressétek így! – amerikai remake 1993-ból persze nem engedi meg ezt.
Abban van bűnös és van büntetés, van megmenekülés.
A spanyoloknak meg van ez a filmjük, a diktatúra arcáról.
A diktatúra két arca az összeszabdalt, savval leöntött, trombitával! szétvert, cafatokra tépett, vasalóval égetett bohócarc.
A Szomorú Bohóc és a Másik. (biztosan a Vidám).
Nem árulok zsákbamacskát, a végén az Egyik sír, a Másik nevet.
Saját arca egyiknek se nincsen.
Van még a Szép Lány, akiért a melodráma szól.
S, amott is, az Örök Szerelem a tét.
A megbűnhödetlenben.
Nem árulok zsákbamacskát, nem keltek híreket.
Egyet gondolok.
Miért kerek a spanyol történet, noha tragikus és fájó, és miért egész, ugyanakkor felháborodásig reménytelen, egyensúlytalan az 1988-as opus.
Dei.
Isten, tudja?
Arra gondoltam, hogy a művészet célja, az esztétikai kielégülés szívós kismotorja, az isteni világrend helyreállítása.
De, kikezdeni az isteni rendet?
Saját halálunk árán is elutasítani a felejtés kegyelmét – a spanyol bohócok sem felejtenek, egyik az állati kéjt nem hagyja, a másik a történelem gyilkos kéjével játszik, bár ő is a Szép Lányt szeretné – ugyanakkor a halálnak űrjében egyesülni, mindörökké, akár Daphnis és Chloé?
Akkor viszont van isteni rend, kegyelem a halál után, a görögre vetített európai megváltástörténetben.
Csak föl kell ismerni a párhuzamot Rex és Saskia története és D és C története között.
Ott egy uszály, amit Daphné-nak neveznek.
A film egyik jelenetében, amikor a gyilkos megment egy kislányt a vízből, ám a kislány szomorú, hogy a babája megfulladt, de azt a gyilkos nem mentette ki.
Aztán idilli búcsú az uszály előtt, amit, mondtam már, hogyan is hívnak.
Meg a végén a kertben, a sírok fölött két virágos bokor.
Na.
És, mégsem ott találtam, ahol kerestem, és mégis kerestem, pedig nem találtam, és találtam, bár, ne is kerestem volna.
Erre gondoltam.

 

balog

 

 

 

Share and Enjoy:
  • Print
  • Digg
  • StumbleUpon
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Yahoo! Buzz
  • Twitter
  • Google Bookmarks