A hét fotósa – Anastasia Khoroshilova: Oroszok

Anastasia Khoroshilova 1978-ban született Moszkvában, így azon orosz művészek közé tartozik, akiknek személyiségét és attitűdjét már a poszt-szovjet korszak formálta. Németországban tanult fotográfiát, témái személyes tapasztalatok és egzisztenciális kérdések mentén alakulnak, miközben különösen foglalkoztatják saját gyökerei és kulturális identitása.

Az Oroszok című sorozat elkészítéséhez Khoroshilova két éven keresztül utazott Oroszország hatalmas területein, a Balti-tengertől a Csendes-óceánig, az Uráltól Európa határáig, embereket, tárgyakat, és helyeket fényképezve. Kozákokat, mordvinokat, tatárokat, karjalaiakat örökített meg – az orosz állam olyan portréját komponálva meg, amely láttatja annak nagyfokú etnikai, szociális és vallási komplexitását. A képekből az emberek  sokfélesége, tarkasága mutatkozik meg: sajátos testi jegyeikkel és különleges szokásaikkal vetnek fel kérdéseket a közös orosz nemzeti identitással kapcsolatban. Ezek az oroszok nem reprezentálnak egy nemzetet, egy országot, egy gondolkodásmódot, egy vallást vagy egy közös érdeklődésű közösséget – ezen megfontolások ellenére Khoroshilova mégis az Oroszok címet adta a munkájának. Azonban ő nem az oroszság definícióját kereste, inkább felfedezte és elfogadta őket olyannak, amilyenek.

A sokféle identitásnak közös vonása, hogy – különböző mértékben – a Szovjetunió korszaka határozta meg életüket. E pont köré szerveződik a sorozat, ez adja az Oroszok projekt konceptuális alapját. Néhány évvel a fotográfus születése előtt, 1971-ben az SZKP XXIV. kongresszusán Brezsnyev bejelentette a szovjet nép történelmi kategóriájának kialakulását, a keményvonalas szovjet nacionalista politika előírásai pedig száműzték és elnyomták az egyszerű folklór minden hagyományos kifejezési lehetőségét. Ennek a közös történetnek a szereplői jelennek meg a képeken.

Minden fotó egy valóságos találkozás körülményeire és jellegére reflektál: a képek szemmagasságban készültek, a képkivágás kerüli a mesterséges nézőpontot és távolságot tart a témától, saját teljességében megörökítve azt. A képen látható oroszok arckifejezése sohasem a fotós által diktáltak, nem mitologizálja őket, úgy vannak megjelenítve, ahogy ők megjelenítik magukat. Végre, egyszer, magukat reprezentálják, a ruhákkal, amit viselnek, a testtartásukkal, a kifejezésükkel, a tárgyakkal és a részletekkel, amelyek megjelennek a térben, mint egy különböző identitásokat tartalmazó etnografikus koreográfiában, amely a történelem súlyában osztozik.

„Össze szeretném hozni különböző nemzetiségű és vallásos hitű embereket, akik az idők folyamán különböző országokból az orosz állam területére érkeztek, hogy aztán a történelem által formált kondíciók alatt együtt éljenek. A történelem annyi próbát és kísérletet folytatott ezekkel az emberekkel, hogy az állandó aggódás az életükké és a sorsukká vált. Ezért döntöttem úgy: még az én önkényes vizuális világomban is olyannak hagyom őket, amilyenek. Nem kívánom, és nincs is jogom ahhoz, hogy még egyszer beleavatkozzanak a valóságukba, és zavarjam őket. A konceptuális szinten, ők maguk lettek a koncepcióm.”

/Gáspár Balázs/

Források:

http://www.khoroshilova.net/

Filippo Maggia (szerk.): Contemporary Photography from Eastern Europe: History Memory Identity. Skira Editore, Milánó, 2009.