A címben feltett kérdésre könnyen választ kapunk, ha visszaemlékezünk a III. Országos Slam Poetry Bajnokság döntőjére. Az eseményen ismét bebizonyosodott, kik azok a nevek, akik Magyarországon a slam költészet krémjéhez tartoznak, és mellettük kik azok, akik nemhogy labdába rúghatnak, hanem fokozatosan bontakoztatják ki tehetségüket.
Nem esett messze az alma a fájától, a hazánkban hat éve jelenlevő irányzat – köszönhetően a zenei alapokkal megtámogatott Saiid, Závada Péter duó alkotta Akkezdet Phiai sikerének – ma már nagyon sok tizenéves fordul a slam felé, kíváncsiak az újdonságra, a szabad költészetre és az irodalomra. A fent említett formáció már érettségi tételként is beszivárgott a középiskolákba, slammerek pedig járják az iskolákat, gimnáziumokat, egyre több workshop, szeminárium irányul arra, hogy a fiatalokat megismertessék a műfajjal. Legutóbbi példa a Radnóti évfordulóra rendezett est workshopján Radnótinak címeztek képeslapokat, amik az előadás végén olvastak fel szervesen kapcsolódva a slam-előadáshoz.
Ennek a hozzáállásnak is köszönhető, hogy a döntő közönségdíjasa a tizenöt éves Hlinyánszky Domonkos lett, a zsűri különdíját pedig Wesselényi Tamás érdemelte ki. A tőle elhangzott szövegben méltatta az előtte járó nemzedéket, helyet hagyva minden X , Y és Z generáció között fennálló feszültségnek. Köszöni az elmúlt éveket az előtte járóknak, akik ösvényt tapostak neki. Ösvényt a szakadék széléhez. Nem nélkülözi a kritikát, majd felszólít: Várjatok, mi még csak most jövünk!
Igen, jönnek a fiatalok! Ez pedig egy olyan műfaj, ha nem vagy jó, azt megérzi a közönség és mehetsz a süllyesztőbe! Érezhető, hogy sokan úgy mutatkoznak be a döntőben – túljutva a szakmai zsűris előválogatón –, hogy hónapról hónapra kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak a havi klubesteken. Elég csak Békési Zolit említeni, aki sajátos szóhasadás-performanszait átélve új dimenzióba lépünk, de említhetem Szegedi Fannit is, akinek kislányból nővé érését figyelhetjük meg.
Ha már nőket említettem, nem felejthetem ki Kemény Zsófit, a mégnemvagyokhúsz, demárhúszleszek kislányos-nőies szuper érett gondolkodásról és finom szómozaikokról ismert tehetségét. A fiatal hölgy múlt hónapban jelentkezett első regényével. A slam közösségen belül ilyen sem volt még! Eddig a költővénával született slammerek (többek között Simon Márton, Pion István, Závada Péter) gyűjtötték verseiket kötetbe.
Mavrák Kata „Hugee” a kezdetektől ott van a slam poetry magyarországi sűrűjében. Konferál, maga is slammel, illetve az alapítója és az énekese a Words Are Melodies együttesnek, akik slam szövegeket dolgoznak fel.
Őrségváltás a dobogón?!
Laboda Róbert a backstage-ben arról mesél, hogyan lett rosszul az egyik diáklány az ő földrajzóráján felelés közben. Mentve a menthetőt, ilyenkor már bármilyen eszközhöz folyamodunk, csak ne kerüljön egyes a naplóba. Feszültnek tűnik a felvidéki slammer, mégis ő szórakoztatja a többieket.
Érdekes látni Süveg Márkot, kicsit belenevet, majd visszatér jegyzeteihez, szorgalmasan átolvassa, mintha maga is felelésre készülne.
A kétszeres országos bajnok fejből szokta mondani a szövegeit, most biztosan még egy kis korrigálásért nézi át. Bár nála sohasem lehet tudni, mire készül. Emlékezzünk csak vissza a tavalyi döntőre, ahol az első körben egy holokauszt-megemlékezést mutatott be, majd a második körre felrúgva minden komolyságot, előadta viccesen, hogy ő erre nem számított, de ha már itt van, akkor felsorolja, kinek miért köszöni.
Ma sincs másként, nincs senki a színpadon, csak a hangszóróból hallhatjuk a „belső hangot”. Gyönyörűen megkomponált, ahogy csak Márk tudja, minden sora nekünk szól. Nincs olyan, akit ne szólítana meg személyesen a felsorolása. Tárgyilagos, kemény szavak, iróniával meghintve, senki mással össze nem keverhetően. Olyan mérföldkövekké váló momentumok ezek, amit eddig soha senki sem csinált. Igen, nyilvánvaló, slammerünk leteszi az alapokat, de olyan ajtókat is berúg, ahova még soha senki sem lépett be. Ez motiválja, élteti.
Az elődöntőn a zsűri értékelésén elhangzott: a slam nem szólhat a slamről! Különben is, hagyjuk már azt a viccelődést, hogy a szem-slam párokat cserélgetjük slamtelenül… Jól hallhatóan kiabált be ekkor Horváth Kristóf „Színész Bob”: Gyermekbetegség! Túl kell esni rajta! Valóban, fiatal még a műfaj itthon, a színészként is tevékenykedő – legutóbb a Victoria – A zürichi expressz mellékszereplőjeként láthattuk – Kristóf pedig büszkén lehet az édesapja. Zsigereiben tudja, miről van szó, mit jelent az a röpke három perc, míg a színpadon lehet. Nem, nem érdekli a mellébeszélés, hogy vajon mi maga ez a veszélyes műfaj, csak buzdít: állj ki és mutasd! A fent elhangzott „jó tanács” ihletésére írta meg viccesen a Harcosok klubja című filmre rímelő versét bemutatva a slam poetry sajátos szabályrendszerét.
Minden klisét felsorakoztat, jól ismerve azt, hogy társai sokszor kérik fel a közönséget interakcióra, kérem emeljék fel a kezüket. Ő nem kér, együtt él a közönséggel, csak játszik, adogat, mind a teniszben: „Kérem tegye fel a kezét, aki itt van!” Nem karemelgetés, hanem szavai ereje viszi előre a nézőket. Társadalomkritikus, úgy, hogy mindenki finoman magára ismer. Számára a slam-költészet maga a közösség, a performansz és a csend hiányának keveredése. Maga a szabadság! Az ő olvasatában kuSZA BADarság is lehet, finom, kortárs, letörölhetetlenül magyar.
Kristófot jó barátság fűzi Molnár Péterhez, mindenki „Tüntetőjéhez”, a felbecsülhetetlen értékű becenevet onnan érdemelte ki, hogy ma Magyarországon nincs olyan társadalomkritikus rendezvény, tüntetés, felvonulás, ahol ne jelenne meg „dissent is patriotic” feliratú pólójában, legyen akár nyár vagy tél. A CEU tanára szabadságkutató előadásai már-már az ókorba visznek az eposzi kellékekkel. Hónapról-hónapra ismerhetjük meg Arisztofanész újabb és újabb bonyodalmait az igazság rögös útján. Nem beszélve arról a roma, leszbikus aktivista lányról, aki a szövegekben rendre úgy bukkan fel, mint Columbo felesége.
Kristóf életműve átgondolására szólítja fel barátját humorosan, új megfogalmazást adva a szabadságnak, mindannyiunk vágyának. Mit keres a művész, mit keresnek a slamben?
Talán éppen ennyi elég is, befejezni ezt az egészet úgy, hogy beleférjünk abba a bizonyos három percbe.
/Polgár András/
Videok a III. Országos Slam Poetry Bajnokság Döntőjéről:
https://www.youtube.com/watch?v=M2ZfXp1qmsc&list=PL29VNhCE8vl8YcOw_O2p4ovQx68JULKbn&index=6
