Három napos selejtező-maraton a Corvintetőn – Slam Poetry IV.

Eljött a harmadik! A slam poetry, mint műfaj már nyolc éve töretlen népszerűségnek örvend, az országos döntőt pedig 2012-től rendezik meg (Petrányi Zsolt 2006-ban szervezte az első Budapest slam-et a Műcsarnokban, de akkor az még a műfaj kiforratlansága miatt inkább csak rapperek és költők egyfajta megmérettetése volt). Ahhoz, hogy kialakuljon a résztvevő slammerek dicső névsora, akik megméretik „szájkarate” tudásukat október 26-án a Trafóban előválogatót kell tartani.

A hagyományokhoz hűen három naposként megrendezett elődöntőre 150 fő jelentkezhetett. A szokásos túljelentkezés borítékolható volt, a jelentkezők számát idén is korlátozni kellett.

Így szeptember utolsó péntekjén, szombatján és vasárnapján 50-50 slammer léphetett színpadra. Minden nap két bontásban: egy késő délutáni, illetve egy esti blokkban versenyezhettek. Végül hat csoportból 24 fő kerül a döntőbe. A helyszínen a négytagú zsűri – kiegészülve egy közönségből választott zsűritaggal – minden nap három-három főt jelöl, egyet-egyet pedig a közönségszavazat alapján juttat be az előkelő társaságba.

„És mégis slammelhetek!” – hangzott a versenyzésre buzdító reklámszöveg, mely videokliphez sok ismert slammer is adta az arcát. Igen ez tényleg így van! Ma már bárki a mikrofon elé állhat. Ezt sokan meg is teszik, nemcsak a havi slam-esteken jelennek meg rendre új lányok és fiúk, – azaz „slamszüzek, akik nagyon izgulva az elsőtől végre közönség előtt mondhatják el szövegüket – hanem az országos döntő selejtezőjében is látni ismeretlen arcokat. Hűen az országos hírnévhez, nemcsak budapestiek „háziversenyéről” beszélünk, Miskolcról például – tavaly meglepetésre nagyon jól szerepeltek ketten is a várpsból– idén összesen 12-en jöttek versenyezni. Érdemes tudni, hogy a verseny rendezője, a BlyWorx, szolidaritást vállalva a slammerekkel, a nem Budapestről érkezőket, külön előre leegyeztetett utazási hozzájárulással is támogatja.

Az eddigi döntőkön mindkétszer Süveg Márk „Saiid” győzedelmeskedett, joggal várhatjuk őt ismét az élre. Tavaly még slammelt a döntőbe kerülésért, majd a döntő második körében a mindenkit meglepő vicces-humoros „Köszönöm ezért-és ezért” típusú szövegében azt is kifogásolta a maga tréfás stílusában, hogy címvédőként nem feltétlenül kellene elődöntőben szerepelnie… Idén már egyenes ágon került be, ahogy az erdélyi bajnok, Horváth Benji is, így 26 fős lesz idén az egymással megmérkőző slam csapat.

Nézzük, hogy alakult a selejtezés, mármint a zsűri szempontjából. Helyenként azt lehetett érezni, hogy könnyű dolguk van, volt, hogy meghökkentő eredményt tártak elénk. Sok „nagy név” hozta a kötelező formáját, de idén is előfordult, hogy valaki meglepetésre nem került a kiválasztottak közé.

Sokak hiányolni fogják Gábor Tamás „Indiana” szabadszájúságát, vagy „Pécs jogsi nélküli vezető slammere” Tengler Gergely eltűnését a süllyesztőben. Aki nem volt megfelelő állapotban, az nem is került kiválasztásra, ami viszont megfigyelhető tendencia volt: a hónapról-hónapra energikusan, lelkiismeretesen dolgozó és a havi slam eseményeken rendre jól teljesítő fiatalok, „Ankert-hölgyek és Ankert-lovagok” bekerültek a döntőbe (legtöbbször a közönségszavazattal), többek között Szegedi Fanni, Békési Zoltán, Tuza Mónika, Gergály Norbert vagy éppen a tizenöt éves Hlinyánszky Domonkos.

Minden egyes eredményhirdetésnél a zsűriből egy-egy fő, mint szóvivő összegezte, illetve értékelte az elhangzottakat. Sok jó tanácsot hallhattunk tőlük: Bárdos Deák Ági végül szakított azzal a korábbi elhatározásával, hogy nála nem lehet úgy jó eredményt elérni, hogy valaki papírból olvassa fel szövegét. Iránymutatóként szeretné ösztönözni a színpadra állókat, hogy teremtsenek kapcsolatot a közönséggel szemkontaktussal, illetve a szavak erejével.

Petrányi Zsolt nagyra becsüli mindegyik slammert, aki mikrofon elé állt, ezzel „bőrét viszi a vásárra”, majd kitért arra, milyen formája van a slamnek, mi maga a slam? Miért van az, hogy egyes évben nagyon a politikai viszonyokkal foglalkozó, máskor nagyon konkretizál, olyan eseményeket jár körül, melyek mindannyiunkkal megtörténnek, más szakaszban a slammerek „befelé fordulnak”, mantrázva osztják meg belső érzéseiket. Ezzel nagy fejtörést okozva a szakmai zsűrinek. Bevallja, számára a sok hasonló színvonalú előadás közül a már-már performanszba hajló produkciók váltak értékesebbé.

Vasárnapot Gyukics Gábor foglalta össze: „Slam poetry! Ahogy a nevében is bent van: költészet, nagyon hiányzott ez ma, gyerekek!” Hozzátette: a verssel beszélek, ezen felül fontos előadni, nagyon jól kell tudni előadni, ahogy fontos a humor is! Már nem élünk Arany János korában, így már nem lényeges a rím. Végül rákérdez: lehetséges olyan szabályt hozni, hogy a döntőn már csak fejből előadott slamek versenyezhessenek?

A műfaj még mindig nagyon fiatal hazánkban. Apró hiányosságok, kezdetlegességek még felfedezhetők, de sok előremutató produkcióval is találkozhatunk – főleg a tapasztaltabb előadóktól. Gyermekbetegségek még lesznek, de ahogy halad a felnőttkor felé, egy lényeges gyermeki tulajdonsággal még mindig rendelkezik. Ez az őszinteség.

/Polgár András/

 

A döntőbe jutott slammerek videofelvételei:

 

Fotógaléria az eseményről:

A döntő:

III. Országos Slam Poetry Bajnokság

2014. október 26. Trafó

Share and Enjoy:
  • Print
  • Digg
  • StumbleUpon
  • del.icio.us
  • Facebook
  • Yahoo! Buzz
  • Twitter
  • Google Bookmarks

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *