A hét fotósa – Philip-Lorca diCorcia

A legapróbb részletekig megrendezett fotográfia az elkapott pillanattal, az igazság a fikcióval találkozik Philip-Lorca diCorcia nagyszerű munkásságában. A filmjelenetekhez hasonló, gyönyörű színeket felvonultató képek gyakran tűnnek spontánnak, jóllehet órákig tartó tervezés eredményei. Az Esquire, a The New York Times Magazine és a Harper’s Bazaar olvasói már jól ismerik, itt az ideje, hogy bemutassuk őt a Szellemkép magazinban is.

 

corcia portré

Philip-Lorca diCorcia amerikai fotográfus, 1951-ben született. Olasz származású, szülei Olaszország Abruzzo megyéjéből költöztek át az Egyesült Államokba a 20. század közepén. Gyermekkora nem volt túl vidám, négy testvérével, egy mentális problémákkal küzdő édesanyával és egy szigorú építész apával nőttek fel.

 

 

A fotográfiával édesapja révén találkozott, aki vett magának egy Pentax gépet, de egyáltalán nem használta, így a gimnazista Philip szabadon kísérletezgethetett vele.
Gimnáziumi évei zűrösen teltek: drogproblémával küszködött, rengeteget lopott, hogy pénzt szerezhessen kábítószerre, elsősorban heroinra. Az iskolából való rendszeres hiányzásait, egy idő után nem létező hepatitis betegségével indokolta. Csakhogy emiatt karantén alá helyezték az iskolát, felhívták az édesapját és másnap Philip már repült is a gimiből. A rákövetkező évben majdnem meghalt túladagolásban, csak a gyors orvosi segítség mentette meg életét. Barátját azonban nem sikerült megmenteni. Ez a tragikus esemény viszont annyira megrázta, hogy észbe kapott, felhagyott a drogozással és értelmes célokat keresett magának.
Először a Hartford Egyetemet, majd a Bostoni Szépművészeti Múzeum egyetemének fotográfia szakát végezte el. Innen egyenes út vezetett a Yale Egyetemre (bár közben egy rövid ideig postásként kereste kenyerét), ahol tanulmányai keretében a családtagjait és a barátait kezdte el fotózni egy gondosan megtervezett forgatókönyv szerint, mégis a spontaneitás és őszinteség érzetét kiváltva az elkészült képek szemlélőiben.

 

Látásmódjára a hatvanas évek végén felbukkanó, gondolati tényezőket előtérbe helyező konceptuális művészet volt óriási hatással.
Karrierje gyorsan beindult, így fizetett munkái mellett elég ideje maradt saját projektjeire is. Az utcákon kezdett fotózni, meglehetősen egyedi módszerrel: gyakran helyezett el fényforrásokat a járdán, amelyek különleges megvilágításba helyezték az arra haladókat, elkülönítve őket a többiektől. Berlin, Kalkutta, Hollywood, New York, Róma és Tokió utcáin is ezzel kísérletezgetett. A mit sem sejtő járókelők váratlan mozdulatai, véletlenszerű mimikái és gesztusai leheltek valódi életet ezekbe a képekbe. Sokan bírálták, hogy ezzel a módszerrel személyiségi jogokat sért, de a vádakra egy interjúban a következőket válaszolta:

„A nagyvárosok főterein senki nem gondolja már, hogy tiszteletben tartják a privát szféráját. Hány kamera van a Piccadilly téren? Egy cseppet sem zavar, hogy ezeket az embereket a tudtuk nélkül fotóztam le.”

Munkáiban gyakran jelenik meg a fekete humor, valamint sokan „Rorschach-szerűnek” bélyegzik a fotókat, hiszen többféle értelmezésre is lehetőséget nyújtanak. Egyik leghíresebb projektje a „Hustlers” (Stricik) volt a kilencvenes évek elején. Hollywoodban fotózott főleg férfi prostituáltakat, striciket és drogfüggőket különböző, megrendezett körülmények között. Az ötletet egy meleg ismerősétől kapta, aki maga is prostituáltként dolgozott. Először motelszobákban, később az utcán kapta le őket. A fényképek címe a főszereplők neve, életkora és lakhelye volt, valamint az összeg, amelyet diCorcia fizetett nekik a fotózásért. E projekt láttán is sokan felháborodtak, de a New Yorki MoMA múzeum bemutatója után szinte mindenhol kiállították a sorozatot. Mindez még a nagy AIDS válság kirobbanása előtt volt, amelyben diCorcia egyébként saját testvérét is elvesztette.
DiCorcia 1987-ben megházasodott. 1993-ban született meg a fiuk, és még ugyanebben az évben Nápolyba költöztek egy évre. Feleségével vonzódtak a kemény, kaotikus és olykor veszélyes élethez. Bár a házasság már régen felbomlott, Di Corcia a mai napig jó kapcsolatban huszonéves fiával.
Kiállításai bejárták az egész világot, jelenleg New Yorkban él és dolgozik.

szerző: Kocsány Kornél
pldicorcia-13
pldicorcia-2
pldicorcia

pldicorcia-18 pldicorcia-16pldicorcia-12

pldicorcia-19

pldicorcia-4

pldicorcia-11

pldicorcia-6pldicorcia-9

pldicorcia-8pldicorcia-7

pldicorcia-10

 

 

https://en.wikipedia.org/wiki/Philip-Lorca_diCorcia
http://www.artnet.com/artists/philip-lorca-dicorcia/
http://www.indepldicorcia-19

pendent.co.uk/arts-entertainment/art/features/philip-lorca-dicorcia-interview-my-hustlers-series-was-not-unethical-9428027.html
http://www.americansuburbx.com/2011/09/interview-photographer-philip-lorca-dicorcia-talks-2003.html
http://runway.blogs.nytimes.com/2011/02/11/q-a-philip-lorca-di-corcia/?_r=0
http://www.artspace.com/magazine/interviews_features/meet_the_artist/philip-lorca-dicorcia-interview-52722

http://www.telegraph.co.uk/culture/photography/10602637/How-the-camera-saved-the-photographer-Philip-Lorca-diCorcia.html