A megértés fele – Szatmári Gergely: You lovely swans – Fotóhónap 2014.

Amikor két civilizáció találkozik, mindig számos kérdés felvetődik a megértéssel kapcsolatban – a nyelv, a gondolkodás, az észlelés struktúrái, illetve, hogy a mód, ahogyan az egyén értelmezi és érzékeli a külvilágot és önmagát, milyen életformát folytat, mind elválasztja az egymástól különböző kultúrákból érkező személyeket. Létrejöhet-e egyáltalán valódi kommunikáció és megértés ilyen körülmények között? A Nyugatot régóta érdekli a Kelet világa, azonban mindig bizonyos elvárásokkal, vágyakkal közelített felé. Ha ott is van a megértés szándéka, a közös vonatkoztatási rendszer hiánya miatt nem biztos, hogy létrejöhet a kommunikáció: Wittgenstein szerint „a kínai gesztusokat éppoly kevéssé értünk meg, mint kínai mondatokat”.

Aki beleszületik egy adott kultúrába, életformába, nem biztos, hogy észreveszi annak lényeges vonásait: „Egy japán, aki Japánról ír, döntő fontosságú dolgokat hagy ki, mivel ezek számára olyan megszokottak és láthatatlanok, mint a levegő, amit belélegez.”[1] A fényképezés (is) a megértés aktusának egyik fajtája, eszköze – azonban a kívülálló, a megfigyelő, a fotográfus is egy adott kultúrából érkezik, így az ő valósága meghatározza, mi az, amit egyáltalán észrevesz, meglát, mi számít neki hétköznapinak vagy egzotikusnak. Szatmári Gergely Japánról készített sorozata nem a szigetországgal kapcsolatos klasszikus elvárásokat jeleníti meg – egy idegen életforma autentikus megtapasztalásához, megértéséhez semmi esetre sem a turistáknak kijelölt nyomvonalakon és az intézményesített hagyomány szimbólumain keresztül kell közelíteni. A városi terek és felületek, az épített környezetet és az emberi tekintetek, mozdulatok bemutatásában sem a különleges bemutatása motiválta a fotóst: a tetők, a vezetékek, a mozaikszerűen megjelenő épületek,[2] az elkapott pillanatok, gesztusok által valamelyest betekintést nyerhetünk a Japán mindennapokba, miközben a képek felülírják a szigetországhoz kapcsolódó elvárásainkat. Végül, Szatmári Gergely fotográfiái segítségével – ellentmondva Wittgensteinnek –, ha esetleges és tökéletlen módon is, de mégiscsak elindulunk egy másik kultúra megértésének útján.