November 8-án indul Magyarország egyik legjobb filmfesztiválja, a VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, immár 8. alkalommal.
A nyitóest november 8-án, 19.00 órától lesz a Toldi moziban, Enyedi Ildikó filmrendező köszöntőjével. Filmet is láthatunk aznap: Mona Nicoara és Miruna Coca-Cozma A mi iskolánk című, 2011-es svájci-amerikai művét, amely arról szól: meggátolható-e pénzzel a romák hátrányos iskolai megkülönböztetése? Egy észak-romániai város négy évét kíséri végig a film: a generációs előítéleteket, az elszalaszott lehetőségeket és a csupa jó szándékkal kikövezett utakat…
„A dokumentumfilmek különös helyet foglalnak el a minket körülvevő, világképünket és ítéleteinket befolyásoló, cselekedeteinket meghatározó képi univerzumban. Hatásuk a film készítői és alanyai, illetve a közönség között kialakult kölcsönös bizalomból fakad. Eme bizalom azonban törékeny és tünékeny, és nem is mindig alakul ki. Az idei Verzió programba beválogatott filmek mindegyikének sikerül – a maga sajátos módján – megteremteni a bizalmi viszonyt. A provokatív, meg- és rádöbbentő, szubjektív, polémikus filmek a kamera előtt is folytonosan változó világot kutatják. Az idei fesztivál vezérfonala az „átalakulás”. A nyitó film, A mi iskolánk, egy romániai iskolában a roma gyerekek szegregációjának megszüntetésére tett erőfeszítéseket követi nyomon. Erre a szálra fűzhetőek fel a Nemzetközi és a Magyar Panoráma, valamint a retrospektív sorozatok témái, és a társadalmilag tudatos művészet átalakító erejét bemutató Kukart c. zárófilm is.” – írja Oksana Sarkisova, a Verzió programigazgatója a fesztivál honlapján. (www.verzio.org)
„A fesztivál közel 60 filmje olyan embereket mutat be, akiknek életét katonai konfliktusok, a globalizáció, a múlt vagy meglepő személyes választásuk alakította. Egy holland nő beáll a kolumbiai gerillák közé (Tanja nyomában), egy orosz üzletember, akiből botcsinálta politikai mártír lesz (Hodorkovszkij), egy Izraelnek jelentő palesztin kém kénytelen szembenézni tettei következményeivel (A kollaboráns és a családja) – mindnyájuk élete megváltozik az őket próbára tévő, ellenséges környezetben hozott döntéseik hatására. A gyerekek különösen sebezhetőek: az indiai nyomornegyed lakójáról (Maraton-fiúcska), a csecsemőjével parkban élő nicaraguai hajléktalan anyáról (Karla érkezése), a merev, vallásos közösségből elkergetett amerikai tinédzserekről (A kárhozat gyermekei) szóló filmek mind a túlélésért és a függetlenségért folyó küzdelmet mesélik el.
Egyes dokumentumfilmek túlmennek az egyéni történeteken, és a globális gazdasági folyamatok hatásainak nagyobb témáit ragadják meg. Az Europolisz arra keresi a választ, miért vált Európa hajdan harmadik legnagyobb kikötője álmos városkává a Duna-deltában. Az Amikor Kína Afrikával találkozott c. film a gazdasági szuperhatalom státuszára törő Kína Afrika jövőjének alakításában játszott szerepét vizsgálja. Láthatunk filmet történetek politikai küzdelmekről, rendszerváltásról (Forradalom a színpadon), és hosszútávon megoldandó problémákról, mint például hova lehet véglegesen elhelyezni a súlyosan fertőző nukleáris hulladékot (Atom mindörökké). A nemi konvenciók átalakulását merőben más megközelítésben tárja elénk a lett Pride Parade-ről szóló homo@lv, illetve az Álomgyár Kabulban, amelyben egy eltökélt rendező-rendőrnő küzd a film eszközével az afgán nők emancipációjáért. A Nemzetközi Panorámán kívül 8 friss magyar dokumentumfilmet (Trencsényi Klára: Corvin variációk, Kálmán Gábor: Egyszer volt…, Nagy Viktor Oszkár: Két világ közt, Sós Ágnes: Láthatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek, Kékesi Attila: Motalko – Egy benzinkút krónikája, Szekeres Csaba: Örvény, Kabarcz Zsófia: Varázslatos gladiátorok, Halász Glória: Vasfüggöny – Színház a Váci Fegyház és Börtönben) is vetítünk, amelyek a magyar – városi és falusi – társadalom változásait dolgozzák fel.”
A vetítések három helyszínen: a Toldi, a Cirko és az Odeon moziban lesznek. Részletes program a fesztivál honlapján.