Mit mond számunkra Hantai Simon? A nemzetközi absztrakt festészet mesterének életmű kiállítása a Ludwig Múzeumban

Festészet a 20. század második felében? Festmények a 21. századi látogatók számára? Magyar származású francia, aki hazánkban alig ismert a széles közönség előtt? Mit mond számunkra Hantai Simon? A nemzetközi absztrakt festészet nagy mesterének életmű kiállítása a Ludwig Múzeumban. (2014. május 8 – augusztus 31.)

10362374_10152137122547016_1416329973634461357_n

A Magyarországon megrendezésre kerülő retrospektív kiállítás az utóbbi éveket jellemző erőteljes francia-magyar szövet részeként jelenik meg a hazai szcénában. Kontextust teremt számára a 2013-ban a párizsi Pompidou Központban megrendezett Hantai kiállítás, illetve a Ludwig Múzeum párhuzamos „Űr és extázis” tárlata. Hantai Simon munkái dialógust folytatnak az épületben felvonultatott Reigl Judit műveivel az absztrakcióról, a hazánkból elszármazottak identitásáról és a test vászon feletti diadaláról.

Az előképnek tekinthető párizsi kiállítás a budapesti aspektusban, kiegészülve a hazai gyűjteményekben (Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum, pécsi Janus Pannonius Múzeum) fellelhető Hantai munkákkal, szélesebb merítést nyújt. A 68 festményt felvonultató intézmény, soha nem látott munkákat és irodalmi vonatkozásokat is a megközelítés részévé tesz.

A tárlat letisztultan, és logikusan építi fel, bontja ki, vázolja fel az életművet. A karakterisztikus, erőteljes színvilágú Hantai képeken túl megismerteti a látogatóval a kezdeti szürrealista korszakot, a Máriás képeket, az Etűdök sorozatot, és a festő alkotástól való elvonulását.

13o_hantai_hr_09612_colour_640

Hantai Simon budapesti művészeti tanulmányait követően 1948-ban hagyja el Magyarországot feleségével együtt. A hátuk mögött leeső vasfüggöny ellenére is állítható, hogy elsősorban művészeti motivációk indították nyugatra. Bár a politikai vonatkozások sem elhanyagolhatóak. Olaszországi tartózkodásukat követően Párizsban telepednek le, s válnak a pezsgő kulturális élet tagjaivá, Bretonnak köszönhetően.

A festő francia ismertsége, a Breton ajtaja előtt hagyott festménynek köszönhetően, az 1949-es kiállítással kezdődik, s vezet a tavalyi Pompidou rendezésig. Annak jelentősége, hogy 1949-ben már Marcell Duchamp műve mellett jelenik meg festménye, nem a fizikai jelenléten érhető tetten, hanem a szellemi közegbe való beágyazottságon. A szürrealisták kulturális miliőjéhez való csatlakozását mutatják azok a festmények, amelyeket részlet gazdag víziók, amorf lények uralnak. A teljes életművet szemlélve azonban ráeszmélünk, a művészi pályának ez pusztán egy állomása.

10333454_10152034428907016_6993139972574311905_o

1950-es évek végén szakít a szürrealistákkal és a gesztusfestészet hagyományain építkezve kidolgozza sajátos pliage módszerét. Jackson Pollock nevének említése elkerülhetetlen, ám az előkép laza mintát feltételez. Hiszen míg a gesztusfestészet ismert alakjai a test felszabadítását, vászontól való eltávolítását hirdették, Hantai eggyé válik az anyaggal. A vásznak elhagyják a keretet, a földre kerülnek. Fogja, gyűri, hajtogatja, csomózza, majd olajfestékkel befesti, időt hagy nekik szárítja, végül kibontja őket. A teljes fizikuma részt vesz a processzusba, az absztrakt felület megteremtésében.

Így születnek meg az életmű legjelentősebb mozzanatai, a vibráló színvilágú hatalmas festmények.

cn_image_1.size.simon-hantai-paul-kasmin-pompidou-01-portrait

 

Többször is visszavonul élete során. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elzárja magát műveitől. Újra gondolja őket. Némelyiket felvágja, de akadnak olyanok is, amelyeket a kertben ás el. Dolgoztatja a felületet. Tisztítja az életművet. Rendszerez. A ’80 –as évek felé közeledve a színeket is elhagyja, fehér felületeken keresztül láttatja önmagát.

1982-ben, amikor is Hantai képviseli Franciaországot a Velencei Biennálén, anélkül válik a spekulációs világ céljává, hogy anyagi vonatkozásokat feltételezne művészete mögött. Nemzetközi érdeklődés övezi, végül úgy dönt, végleg visszavonul. Műkereskedelmi távolságtartása ellenére, napjainkban a legdrágább számító magyar művész a műtárgypiacon. 2013-ban 2 millió 464 ezer eurót (470 millió forintot) fizettek a Mariale sorozat 1960-as, M.A.5címet viselő darabjáért.

A Ludwig Múzeum termeiben lépkedve egy letisztult, hiteles életművel találkozunk, amely magával ragad, kiszakít a hétköznapokból, megnyugtat. Egy patetikus hangtalan szövet, amely a színek vibrálásával és egyedülállásával üvölti az absztrakció létezését.

 

További tárlatvezetések a kiállításon
2014. július 20. 15.00 -; augusztus 03., 17., 24., 31. 15.00 –

Kapcsolódó linkek
Hantai a Kortársban 2013.
https://www.youtube.com/watch?v=8AD7Txz3Cic
Hantai Simon az Aranymetszésben 2014. július 9.
https://www.youtube.com/watch?v=036m6BGrEVQ
Hantai hommage
https://www.youtube.com/watch?v=Ses7VVbYV0E